Tudom, egy nap 2 egymás utáni bejegyzés egy kicsit túl sok, de hát eszembe jutott még egy téma, amiről még esetleg talán beszélhetnék, pötyöghetnék. 
 Nem kell senkit sem emlékeztetni, hogy hamarosan itt a suli és minden a rég megszokott kerékvágásban folyik majd: reggel felkelni, suliba menni, átsiklani a tanuláson és kipihenni a nap fáradalmait. Nálam ez körvonalakban így szokott menni, de most érzem, ha többet szeretnék elérni, változtatnom kell a hozzáállásomon is, többet kell tanulnom. Lehet, strébernek tűnök sőt még az is lehet, hogy az is vagyok, de ha sokat szeretnék elérni, akkor bizony a tanulás sem egy elhanyagolható dolog márpedig ez a nyár nálam a komolyodást jelenti és azt, hogy felelősséget kell vállalni tetteinkért és mindig törekedni kell arra, hogy jobbak legyünk, hogy valami nagyot alkothassunk. 
 Egyesek ilyenkorra talán már megszerzik a sulis dolgokat, bevágják a szekrényükbe és őszig nem akarják látni sem azt, ami kilenc hónapon keresztül kifárasztja a diákokat. Én ezzel másképp vagyok. A sulis cuccokat még be sem szereztem, holnap fogjuk anyuval megvenni az összes dolgot, amikre szükségem lehet. Korán reggel már fent kell lennem, mert fél kilenc körül buszra ülünk és beutazunk a legközelebbi városba, ami úgy kb 20 km-re van tőlünk. 
 Mit ne mondjak a tanévvel kapcsolatban néha bosszúságot érzek, hogy ilyen gyorsan eltelt a nyár és egy küzdelmes évnek nézünk elébe, néha pedig azt érzem, hogy hiányzott egy kicsit, mivel ezen a nyáron nem találkoztam a barátaimmal és a barátom is szakított velem - ami részben az én hibám is. Minden esetre jó lesz újra látni azokat a személyeket, akiket szeretek és akikben megbízhatok - bár az olyan személyekre ez nem vonatkozik, akiket nem kedvelek finoman fogalmazva. 
 Szeretném azt hinni, ez a tanév jobb lesz, mint az eddigi két év, jobb lesz és izgalmasabb, hogy többet érek el és több minden lesz, ami érdekel és leköt a jövő nyáron csak sajnos ezzel az a gond, hogy nem tudom, mi lesz a jövőben, hiszen nem lehet látni a jövőt. Néha ugyan vannak olyan pillanataim, amit  mintha már egyszer átéltem volna, de az egészen más, mintha tudnánk, mi lesz a jövőben. Én viszont nem szeretném tudni, hogy mit fogok csinálni. Úgy csakis unalmas lenne az eddig izgalmas jövő. ;)