Sziasztok, a nevem Jessica - ezen a néven fogok posztolni - és most egy személyes blogra tévedtél, ami csakis rólam fog szólni. Most biztosan egoistának tűnök majd (lehet, az is vagyok), de szeretném, ha kicsit jobban megismernétek. Idővel persze több dolog is fent lesz rólam, ne aggódjatok. Persze mért is aggódnátok? Hiszen én csak egy újabb 17 éves lány vagyok, aki belekezd egy blogba, nem ártok senkinek habár könnyen meglehet, senki sem akarja majd olvasni azt, amiről majd később írni fogok. 
 Miről fogok írni? Ami éppen eszembe jut: mindennapokról, filmekről vagy könyvekről - később lehet majd kritikát is kérni. Miről tud írni egy 17 éves lány? Sokmindenről - kezdve a középiskolai nehézségekkel. 
 Nos, nem húzom tovább a dolgokat, belevágok a közepébe. Nyár vége van és minden az utolsó napokról szól nálam. Eddig úgy éreztem ez a nyár hosszú lesz - az is volt, de most hogy aug. 20. van kevésnek érzem ezt a nagyjából 2 hetet. Ahogy elképzelem a következő évet elég hosszú lesz. Új tantárgyak jönnek be, de van ami marad. Nagyjából 3-4 óra ment ki és ugyanennyi jött is be helyette, amik nem lesznek túl könnyűek, mivel logisztikai szakon vagyok, bejön a marketing meg a hozzá hasonló órák. És még a szükséges cuccokat sem szereztük be - majd a jövő héten.
 Most viszont amíg csak lehet kihasználom ezt a rövid időt. Tervben van, hogy a családdal elmegyünk valahova Pécs környékére úszkálni, jövő héten a sulis dolgokat szerezzük be, ma pedig elmegyünk tűzijátékot nézni és egy igencsak furcsa nevű zenekart hallgatni az államalapítás ünnepe miatt. 
  Jóllehet, nem túl sok program, de még találkozok egy-két barátnőmmel is és megpróbálok minél többet pihenni. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nekem nehéz lesz újból megszoknom a tanévet - mindig így van ez, de mivel már 11.-be megyek már megszokhattam volna. 
 Ennyit szerettem volna első bejegyzésként. Köszönöm, hogy ellátogattatok ide és elolvastátok ezt a hosszas eszmefuttatást. Puszi nektek: Jessica.