Talia

 Szeretem őt. Szeretem őt, és ő szeret engem; legalábbis azt mondja, hogy szeret. Elég lesz ennyi Malvoliának?
 Elég kell legyen. Itt nem arról van szó, hogy a világ tele van partiképes agglegényekkel, akik égnek a vágytól, hogy feleségül vegyenek egy háromszáztizenhat esztendős királykisasszonyt. Másrészt pedig Jack az egyetlen, akit akarok, az egyetlen, akit szeretek. 
  - Én is szeretlek - mondom, és komolyan is gondolom. 
 Elégnek kell lennie. Néhány pillanattal azelőtt, hogy Jack másodszor is visszahozott engem az élők sorába a csókjával, láttam, hogy mire gondolt Malvolia, amikor azt mondta nekem: Jöjj velem! 

^{(278. oldal)}

Dühödt csók, vadidegen kar,
Sötétlő űr, mi tátong utánad.
Parfüm, suttogás, pilla és csipke,
csak a hangod hallom, nem illek ide.
Ezek csak fájdalomcsillapítók
Semmi más
Fájdalomcsillapítók

^{(107. oldal)}

Szellő
Csak jön a szél,
Senki sem fél,
Minden ember
Lelki tenger.

Kutyák szaglásznak,
Gyerekek macskáznak,
S Nap süt az alvónak,
Mint egy pillangónak.

A szél csak fúj,
Vadonatúj
Sapkát elfúj,
Aztán elbúj.

^(poet.hu)